Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

V. fejezet - Remény hal meg utoljára...

2019.08.06

V. fejezet – Remény hal meg utoljára…

 

Teltek a napok és nem tudtam vajon elolvasta a levelem vagy kidobta a kukába, vagy egyáltalán sikeresen megérkezett hozzá? Kétségbeestem és elveszettnek éreztem magam. A napok hetekké váltak, a hetek hónapokká és megőrjített a várakozásban lévő csend. Mikor…

- Kame ez neked jött, anyu most hozta éppen. – adott át egy borítékot Maya. Kinyitottam, de csupán egy üres lap volt benne, ami sok mindent jelent. Jelentheti azt hogy kezdjük előröl tiszta lappal, vagy hogy adjam fel nincs értelme reménykednem tovább, ő már tovább lépett valaki mással. Fogalmam sem volt róla mit jelenthet pontosan számára a fehér lap. Eltettem és megmondtam Mayának, hogy köszönöm a választ és haza mentem. Másnap csörgött a telefonom és nem volt más, mint Takumi. Fogalmam sem volt róla mit szeretne, de legfőképpen azt nem tudtam mit mondjak neki.

- Kameko. – mondtam végül, de a válasz a másik oldalról ledöbbentett.

- Hiányzol! Látni szeretnélek! – hangzott Takumi enyhén remegő hangja. – Munka után ha jó neked akkor átmennék.

- Várni foglak! – ennyit tudtam csak mondani majd Takumi letette a telefont. Éreztem valami nincs rendben vele és bevallom őszintén féltem vele újra találkozni. Bár vágytam rá, hogy újra láthassam, de féltem mit fogok látni a szemében. Meló után gyorsan rendbe szedtem magam és kimentem a buszhoz, Takumi szabadnapos volt így szabadon dönthetett mikor jön át hozzám. Kín volt kivárni nem tagadom, míg a busz beparkolt a megállóba és leszállt pár utas. Nem néztem sem a buszra sem pedig a leszállókra, így fogalmam sem volt Takumi vajon a buszon van-e egyáltalán. Egy árnyék megállt előttem és lassan felnéztem rá. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mennyit vártam rá, nem érdekelt mennyire fájt hogy elhagyott. Akkor szorosan magamhoz öleltem és éreztettem vele mennyire szeretem és, hogy nekem is nagyon hiányzott ő. Kézen fogva mentünk haza és a szobámban ülve megbeszéltük a dolgainkat. Kimondhattam mennyire szeretem és, hogy csak ő a legfontosabb számomra hogy ő boldog legyen. Nem volt könnyű sem neki, sem nekem, de ha igazán szeretünk valakit nem kifogásokra van szükségünk, hanem bizalomra, hűségre, tisztaszívből jövő szeretetre, amit akkor is érez a másik, ha csak átölelve egymást álltok egymással szemben. Az igaz szerelemért érdemes küzdeni, mert a remény hal meg utoljára.

 

Vége

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.